Szent István EgyetemA Szent István Egyetem (SZIE) a felsőoktatási intézmények integrációs programjának részeként a Gödöllői Agrártudományi Egyetem, az Állatorvos-tudományi Egyetem, a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem, a Jászberényi Tanítóképző Főiskola, valamint az Ybl Miklós Műszaki Főiskola szervezeti integrációjával 2000. január 1-jén jött létre.
Az Egyetem struktúrája először 2003-ban módosult, amikor a budai kampusz három kara (volt Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem) kivált, melynek eredményeként 2008 végéig a SZIE hat karral, négy kampuszon működött.
2009. január 1-jei hatállyal a Tessedik Sámuel Főiskola (TSF) Tessedik Sámuel Egyetemi Központ (TEK) néven három karral és egy intézettel beolvadt a SZIE- be.
A 2011-es év további intézményi integrációt tett szükségessé: október 1-jével az Alkalmazott Bölcsészeti Kar beolvadt a Pedagógiai Karba és Alkalmazott Bölcsészeti és Pedagógiai Kar néven szarvasi központtal működik. A Víz- és Környezetgazdálkodási Kar valamint az Egészségtudományi és Környezet-egészségügyi Intézet pedig a Gazdasági Karba beolvadva Gazdasági, Agrár- és Egészségtudományi Kar néven békéscsabai központtal folytatja tevékenységét.
Az Alkalmazott Bölcsészeti és Pedagógiai Kar szarvasi telephelyű Pedagógiai Intézete 2014. augusztus 1-jétől. a Gál Ferenc Főiskola Pedagógiai Karaként működik tovább.
Fenntartói döntés alapján az Élelmiszertudományi Kar, a Kertészettudományi Kar valamint a Tájépítészeti és Településtervezési Kar a Budapesti Corvinus Egyetemből kiválik és a Szent István Egyetem szervezetébe olvad be 2016. január 1. hatállyal.
Az Emberi Erőforrások Minisztériumának döntése értelmében és a felsőoktatási struktúra átalakításának lépéseként 2016. július 1-től az Állatorvos-tudományi Kar kivált a Szent István Egyetemből és önálló egyetemmé alakult, az ugyancsak távozó jászberényi Alkalmazott Bölcsészeti és Pedagógiai Kar pedig az egri Eszterházy Károly Egyetem részeként működik tovább.
A karok feladatrendszere, szervezete és működése az utóbbi évtizedben jelentősen módosult, alkalmazkodva a megváltozott társadalmi és gazdasági környezethez.
Egyetem
|
|
Ebben a kurzusban az egymásra épülő leckéken keresztül megsimerhetjük a ragadozó fajok lehetséges ökológiai szerepét és a kimutatásukra, előfordulások monitorozására alkalmas módszereket.
Külön leckékben foglalkozunk a ritka nagyragadozókkal (farkas, hiúz, barnamedve) és a közönséges, mindnehol előforduló közepes testű fajokkal (borz, róka). Az érdeklődők olyan egyszerű, vagy viszonylag könnyen megvalósítható módszereket tanulhatnak meg, mint a kotorékok meghatározása, a szőrcsapdázás, és az akusztikus állománybecslés, melyet hazánkban az aranysakál elterjedésének monitorozása során alkalmazunk.
-
1.Valami
-
1. lecke
Emlős ragadozók monitoringja
-
2. lecke
Emlős nagyragadozók helyzete és jelentősége
-
3. lecke
Vadmacska
-
4. lecke
Monitoring módszertana
-
5. lecke
Sakál üvöltés módszertana
-
6. lecke
Szőrcsapdák készítése és tesztelése
-
7. lecke
Morfológiai szőrhatározás laborban
-
8. lecke
Kotorék határozás
-
9. lecke
Védett ragadozó fajok helyzete védett területeken